Biztosan sokan hallottunk már az ultrahangvizsgálatról, talán a legtöbben a várandósság kapcsán találkoztunk vele először, amikor a születendő kisbabáról készült az első „fotó”. De az ultrahang ennél sokkal több: egy rendkívül sokoldalú, biztonságos és fájdalommentes képalkotó eljárás, amelyet az orvostudomány számos területén használnak betegségek diagnosztizálására vagy állapotok nyomon követésére. Ellentétben a röntgennel vagy a CT-vel, nem használ káros sugárzást, ezért különösen értékes eszköz az orvosok kezében. De hogyan működik pontosan? Mi történik a vizsgálat során? Ebben a cikkben közérthetően elmagyarázzuk az ultrahang alapjait.
Mi az az ultrahang? Az alapelvek
A nevében is benne van: az ultrahang hanghullámokat használ a képalkotáshoz. De nem akármilyen hanghullámokat! Olyan magas frekvenciájú hangokat (ultra-hangokat) alkalmaz, amelyeket az emberi fül már nem képes érzékelni (általában 2 és 18 megahertz (MHz) közötti tartományban, míg mi kb. 20 kilohertzig hallunk).
Az alapelv nagyon hasonlít a denevérek tájékozódásához vagy a tengeralattjárók szonárjához. A vizsgálóberendezés egy speciális feje (az úgynevezett transzducer vagy vizsgálófej) rövid ultrahang-impulzusokat bocsát ki a testbe. Ezek a hanghullámok áthaladnak a különböző szöveteken, de amikor eltérő sűrűségű vagy akusztikus tulajdonságú közeghatárhoz érnek (például folyadék és szilárd szövet határa, vagy két különböző szerv találkozása), egy részük visszaverődik – ezeket nevezzük visszhangoknak (echóknak). A különböző szövetek (pl. csont, izom, zsír, folyadék) eltérő mértékben verik vissza vagy nyelik el a hanghullámokat. A legfontosabb, hogy az ultrahang nem jár ionizáló sugárzással, ezért biztonságosan alkalmazható bárkinél, beleértve a várandós nőket és a gyermekeket is, akár többször ismételve.
Hogyan készül az ultrahang kép?
A folyamat lelke a már említett vizsgálófej (transzducer). Ez egy okos eszköz, amely nemcsak kibocsátja az ultrahang-impulzusokat, hanem érzékelni is tudja a testből visszaérkező visszhangokat.
A vizsgálat megkezdésekor a vizsgáló orvos vagy asszisztens egy speciális zselét ken a bőrre a vizsgálni kívánt területen. Ennek a zselének nagyon fontos szerepe van: biztosítja a légmentes kapcsolatot a vizsgálófej és a bőr között. Az ultrahang ugyanis a levegőben nagyon rosszul terjed, szinte teljesen visszaverődik róla, így a zselé nélkül nem jutnának be a hanghullámok a testbe, és nem kapnánk értékelhető képet.
Miután a vizsgálófej a bőrre került, elkezdi kibocsátani a hangimpulzusokat és „hallgatni” a visszaérkező visszhangokat. A készülék számítógépe elemzi ezeket a visszhangokat: megméri, hogy mennyi idő alatt érkeztek vissza (ebből tudja megállapítani, milyen mélyen van az adott képlet), és milyen erősségűek voltak (ez utal a szövet típusára). Ezen információk alapján a számítógép összeállít egy képet a vizsgált területről, amelyet a monitoron valós időben láthatunk. Ez általában egy fekete-fehér, kétdimenziós keresztmetszeti kép, ahol a különböző szövetek eltérő szürkeárnyalatokkal jelennek meg. A folyadékok például sötétek (fekete), míg a csontok vagy a meszesedések világosak (fehér). Léteznek speciális ultrahang technikák is, mint például a Doppler-ultrahang, amely a vér áramlását is képes megjeleníteni, gyakran színes formában.
Ultrahang előnyei
Az ultrahang számos előnye miatt vált alapvető diagnosztikai eszközzé.
Biztonságos: A legfontosabb talán, hogy nem használ ionizáló sugárzást. Ezért korlátlanul ismételhető, és biztonságosan alkalmazható bárkinél, beleértve a legérzékenyebb csoportokat is, mint a várandósok és a gyermekek.
Valós idejű képalkotás: Az ultrahang azonnal, mozgás közben mutatja a képet. Ez lehetővé teszi a szervek mozgásának (pl. szívverés, bélmozgás, magzati mozgás) vagy a vér áramlásának vizsgálatát. Lehetőség van dinamikus vizsgálatra is, például egy ízület mozgatása közben figyelni az inak vagy szalagok viselkedését.
Kiváló lágyrész felbontás: Rendkívül jól ábrázolja a belső szerveket (máj, vese, lép, epehólyag stb.), az izmokat, inakat, szalagokat, ereket és más lágyrészeket.
Nem invazív és fájdalommentes: Maga a vizsgálat nem jár semmilyen behatolással vagy fájdalommal, legfeljebb a zselé lehet kicsit hideg, vagy enyhe nyomást érezhetünk a vizsgálófej miatt.
Széles körű elérhetőség és költséghatékonyság: Más modern képalkotó eljárásokhoz (pl. MRI, CT) képest az ultrahang készülékek olcsóbbak és szélesebb körben elérhetők, így gyorsabban hozzáférhető vizsgálatnak számít.
Hordozhatóság: Léteznek kisebb, hordozható ultrahang készülékek is, amelyekkel akár a beteg ágya mellett is elvégezhető a vizsgálat.
Intervenciós segítség: Az ultrahang képi irányítása mellett biztonságosan végezhetők különböző beavatkozások, mint például ciszták leszívása, szövetminta vétel (biopszia) vagy célzott injekciók beadása.
Az ultrahang alkalmazási területei
Sokoldalúsága miatt az ultrahangot az orvostudomány rengeteg területén alkalmazzák. Néhány fontosabb példa.
Szülészet-nőgyógyászat: Magzati fejlődés követése, méretek mérése, fejlődési rendellenességek szűrése, méh és petefészkek vizsgálata.
Hasi diagnosztika: Máj, epehólyag (pl. epekövesség), hasnyálmirigy, vesék, lép, hasi főverőér (aorta) és más hasi szervek vizsgálata.
Szívultrahang (echokardiográfia): A szívüregek, a szívbillentyűk, a szívizomzat állapotának és működésének részletes vizsgálata.
Érrendszeri vizsgálatok: Az artériák és vénák vizsgálata szűkületek, elzáródások (pl.: mélyvénás trombózis), tágulatok (aneurizma) kimutatására.
Mozgásszervi ultrahang: Izmok, inak (pl. szakadás, gyulladás), szalagok, ízületek (pl. folyadékgyülem), lágyrészek vizsgálata.
Urológia: Vesék, húgyhólyag, férfiaknál a prosztata és a herék vizsgálata.
Endokrinológia: Pajzsmirigy göbök és szerkezeti eltérések vizsgálata.
Emlődiagnosztika: Gyakran a mammográfia kiegészítéseként, ciszták és szolid képletek elkülönítésére.
Gyermekgyógyászat: A csecsemőkori agy vizsgálata a kutacson keresztül, csípőszűrés, hasi szervek vizsgálata.
Sürgősségi ellátás: Gyors, ágy melletti vizsgálatok (pl. hasi vérzés, folyadékgyülem keresése trauma esetén).
Láthatjuk tehát, hogy az ultrahang egy rendkívül hasznos és biztonságos eszköz, amely nélkülözhetetlen a modern orvosi diagnosztikában, lehetővé téve a gyors és pontos kórismézést számos betegség esetén.
